András Andrea
honlapja

Mindenkinek ajánlom az ‘Egyszerűen bonyolult’ c. filmet, pénteken néztük meg a moziban, nagyon nagyon jó volt! Meryl Streep a 60 éve és a sok ránca ellenére nagyon szép még mindig és süt róla, hogy elfogadja és szereti magát, úgy ahogy van. Ez nagyon fontos lenne mindenki számára, mert sokunknak problémája van ezzel. Nagyon kellemes és vidám film.

Itt Budapesten szép kis hó van, kb. 30 cm. Olyan szép fehér minden, ritkán esik ennyi hó, tegnap este meg is csodáltuk a közeli parkot, jól össze volt járkálva, ilyenkor felpörögnek a gyerekek, emlékszem és is nagyon oda voltam érte. Ha esett egy kis hó, rohantam a szánkóval ki a dombra. A közeli parkban is van egy icipici dombocska, ami jól le volt koptatva az este. Hógolyóztunk na meg belefektettem a hóba Zsoltit.

Kicsit erőt gyűjtök a múlt hét után, tegnap voltam konditeremben, vettem bérletet, mert kell a mozgás. Akkor tudok erős, energikus lenni szellemileg, ha vigyázok a fizikai testemre, ez mindenkire érvényes, a mozgás erősít. A jóga azért még marad, így legalább művelhetem felváltva. Akarom még bővíteni a honlapot, remélem pár napon belül sort tudok rá keríteni, de a blogot igyekszem rendszeresen vezetni.

Rengeteg gondolat kavarog a fejemben, lehet, hogy több dolgom lesz rákos betegekkel a jövőben, kíváncsi vagyok, mindenki tartogat valami újat.

Megyek fogorvoshoz.

Üdv.

Most nagyon fáradt vagyok, csak már régen írtam, de nem leszek bőbeszédű. Kemény nap volt, nehéz oldások, mostanában valahogy egy témakör köré csoportosulnak az oldások. Mindenkinek eg kell tanulnia kezdenie valamit magával és kezébe venni az élete irányítását, nemcsak sodródni az árral.

Újra kell teremteni és át kell hangolni a körülöttünk levő dolgokat, hogy kinyílhassanak számunkra az élet virágai, nem szabad elzárni magunkat az élettől, az igazi boldog élettől, mert megérdemeljük és képesek vagyunk rá!

Végre levizsgáztam, nem a kedvenc tesztsor volt de tuti meglesz. Ez most nehéz hét volt. Igyekszem feltöltődni, olyan sok hó van, hogy holnap séta és hógolyózás lesz a program, pihi és olvasás, mert megérdemlem .

Hát hogy a saját oldásom óta hogy vagyok? Hát de kit érdekel? Nos, miután kiírtam magamból jött még fél óra zokogás, olyan igazi mélyről jövő, de a végére sikerült megbarátkozni anyuval, ott akkor, hiszen egyébként nagyon jó anya a maga módján és szeretem és úgy érzem meg tudtam neki bocsátani. Nagy lépés volt ez számomra…:) fejlődés, megint közelebb kerültem magamhoz és ennek kifejezetten örülök. Nálam minden a bizalom körül forog, de ez nem is baj ez a védjegyem

Na jó éjt! Üdv.

Mai oldásomon egy nagyon érzékeny területre tévedtünk, nem is gondoltam, hogy ennyire. Elindultunk a mézallergiámon, ami gyerekkorom óta megvan, és kilyukadtunk egy kiskorombeli jelenetnél.

Kb. 2 éves lehettem, amikor apukám külföldön dolgozott, anyukám meg elment Bukarestbe, ami nem egy köpés, röpke 700 km és 1 nap út volt akkor. Arra emlékszem, hogy álltam a kiságyban, kérdeztem, h. hová megy, amire azt válaszolta, hogy csak a boltba. A szomszéd Gizi néni vigyázott rám addig. Mivel aztán beesteledett, rájöttem, hogy nemcsak a boltba ment és bizonytalan lettem, hogy látom-e még egyáltalán….. Olyan mély fájdalmat hozott fel belőlem ez a kis jelenet, hogy csak zokogni tudtam, mert hazudtak, mert hülyének néztek, elvesztettem a bizalmamat és utána, még ha boltba ment is nem tudtam hinni neki, mindig azt lestem, hogy hazajön-e.

Ezt így most nehéz kifejezni, mennyire rossz egy kisgyereknek, aki lett volna annyira értelmes és megérti, ha hosszabb időre elmegy az anyukája, lehet pityereg, de legalább tudja, hogy visszajön és nem verték át. Borzasztó érzés, még most sem tudtam teljesen túltenni magam rajta, nagyon nagyon fáj, mert ott, akkor önmagamban is megrengett a bizalmam és  mindenki másban is. Olyannyira, hogy most vesszőparipám az őszinteség, és akiben megreng a bizalmam, azt le is írom, persze ez nem jár zárkózottsággal, mert nyitott vagyok és mindenkinek megelőlegezem a bizalmat. Ha most belegondolok, legalább 4 olyan tünet van most az életemben, ami ezt jelezte, mint a vészvillogó, ebből egyik a tegnapi eset, amin felháborodtam az évfolyam találkozó kapcsán.

Szörnyűnek éltem meg a csalódást és a kételyt, de most végre kibukott a dolgok gyökere. Nem javaslom egy szülőnek sem, hogy hasonlókat játsszon a gyerekével, világokat törhet össze, aminek kemény nyoma marad. Ennek következtében, most már tudom miért lett olyan nagy ismérvem az őszinteség és miért akadok ki, ha észreveszem, hogy anyukám megkerülő módon próbál rávenni valamire, holott egyenesen is működne. Ő ezt így látta, h. működik, de ezt a dolgot még emésztenem kell, anyu úgy látszik, még mindig nagy falat. Sajnos az anyám el nem fogadásával önmagamat sem fogadom el, a bennem lévő anyát, mivel ez mind bennem dolgozik. Ez most kemény dió, eddig még mindig nagyon könnyű volt túllépni az oldásokon feljött problémákon mert ott volt az akarat, jobban akartam lenni. Ez most kicsit más, ehhez kell pár nap……..

Ki gondolta volna, hogy a mézallergiám is innen fakad. A méz édes, mint az anyai szeretet, be akartam nagyon fogadni, de nem ment. Még most is fáj…

Tudom, hogy túl leszek ezen, az idő megoldja és nagyon örülök, hogy tudatosodott. A lélek bugyrai kifürkészhetetlenek. Minden nap tartogat valami érdekeset, mindig van mit tanulni és ez így szép és kerek, a végén úgyis ott a mosoly.

Most tanulnom kéne a pénteki vizsgára, de úgyis tudom, hogy tudom és ez most fontosabb!

Üdv.

Ma hosszú hosszú idő után kihoztam magam a sodromból. 2 hét múlva évfolyam találkozó (4 éves), megbeszéltük 2 barátnőmmel, hogy megyünk, erre egyikük utolsó pillanatban visszamondja, mire a másikuk is visszakozik. Eléggé csalódott lettem, aztán dühös, nem is tudom miért paprikáztam fel magam, talán azért, mert ez olyan gyerekkori hozzáállás, h. most nincs kedvem, és különben is X meg Y miatt minek… Rájöttem, hogy mivel én is rengeteget változtam, nálam is mindenki tiszta lappal indul és kíváncsi vagyok az emberekre, kivel mi történt, ki milyen lett. Megemlékezem arról az 5 évről évente egyszer, igazán megérdemli, sok szép emlékem maradt. Aki meg el akar, hát szigetelődjön el, csak az a baj, hogy más területein is az életnek így nyilvánul meg és így sok jóból kimarad.

Hát sokat változott az életszemléletem az évek során, ehhez mérten változnak a barátok is, egy idő után van akivel elfogynak a közös témák és új emberek lépnek a helyébe….ez még nagy kérdés számomra is….

De miért is akadtam ki? Még mindig van bennem valami, más meg tartja a tükröt.

Ha bármi történne velem, legalább elmentem az évfolyam találkozóra

Nagyon fáradt vagyok…nem hiába, a düh igen fárasztó, nem javasolom senkinek! Carpe diem

Jó éjt! Üdv.

Úgy érzem, ezen a kérdésen minden nő eltöprenghet, én is gondolkodom ezen mostanában, mert tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok teljesen nő.

A szüleim elég fiúsan neveltek, nem volt lazsa, és mivel fiuk nem volt, nekem kellett apunak segíteni, ha olyan munka volt. Sokszor mondta, hogy én vagyok a fia, persze én meg is feleltem ennek amennyire csak tudtam. Mindig is büszke voltam, erős, nem ismertem lehetetlent, megtanultam kertészkedni, állatot gondozni, főzni, de házat felújítani is, festek úgy, mint egy szobafestő és betonozni, burkolni, szigetelni is egész profin megy, legújabb, amit megtanultam a gipszkartonozás. Szinte minden helyzetben feltalálom magam, mindig találok megoldást, bármilyen jellegű legyen is az.

Azt nem tudom, hogy tényleg jó volt-e ennyi mindent megtanulnom, nyilván feltalálom magam, nem tudnak úgy átverni, de ráment a nőiességem. Az előző majdnem 4 éves kapcsolatom arról szólt, hogy én mindent jobban tudtam, mint a barátom, bizonygattam, hogy milyen ügyes férfi vagyok, jól esett a dicséret és nem hagytam őt férfinak lenni mellettem. Ezt aztán ő megelégelte és meg is értem emiatt, pedig eléggé megbántott vele és akkor nagyon utáltam, mert nagyon szerettem. Csak később világosodott ki minden, ahogy mélyebben kezdtem el magammal foglalkozni, most már értem.

Aztán ahogy megismertem a férjem, aki olyan érzékeny, tiszta lelkű ember, akivel eszembe sem jutott játszmába kezdeni, hogy megbántsam, mellette kezdtem el gyengébb, érzékenyebb, nőiesebb, lágyabb, finomabb lenni. Mivel mindketten a másik nem jellemvonásait hordoztuk inkább, az volt a feladatunk, hogy visszaadjuk a szerepeket. Ő férfiasabb, én nőiesebb lettem, már nem kell mindent nekem csinálni és ez olyan jól működik, a bizalmunk egymásban töretlen, nincsenek titkok és nagyon nyitott az ezoterikus munkára, támogat mindenben, amiért  nagyon hálás vagyok neki. Mi ketten együtt is nagyon sokat köszönhetünk a kineziológiának.

Mostani oldásaimon előjönnek a gyerekkori mutogatós történeteim , amiknek nagy büntetés, verés lett mindig a vége, a szüleim, ugyanis 40 évvel idősebbek, régimódiak, és hát mélységesen tiltottak mindent, ami szexualitással kapcsolatos. Most már tudom, hogy ezek akkor természetes megnyilvánulásai egy gyereknek, hiszen egy gyerek kíváncsi, amit tiltanak az még jobban érdekli, na meg hát ilyenkor a másik nem iránt elkezd érdeklődni. Lényeg a lényeg elég erősen belém sulykolták a nemiség tagadását, titkolását, ami persze nem tett jót az értékrendemnek, és ha belenézek, a felmenőim is ezt tették, nem élték meg a nemiséget, a szexualitást, ez csak egy kötelesség volt, hogy legyen utód. Még mindig maradtak morzsái ezen eszméknek és most ezen munkálkodom serényen, mert én ezt már teljesen másképp akarom továbbörökíteni.

Mindemellett, úgy vélem, hogy egy gyereknek fel kell nőnie, ahhoz érzelmileg és szellemileg is, hogy teljességgel éljen meg egy szexuális aktust, hogy ez önfeledt élményt nyújtson számára és, hogy ehhez a  megfelelő párt is ki tudja választani. Ehhez legalább 18-20 éves kor kell. Nagyon fontos ez, mivel egy szexuális kapcsolat energetikailag kötést hoz létre a felek között, ami aztán egy életre megmarad, nyomot hagyva a lélekben, nagyon nem mindegy, hogy kinek adjuk oda magunkat, mert lelkileg is egyesülünk vele, átvehetünk tőle dolgokat, ilyenkor ki vagyunk lelkileg is szolgáltatva. A szüzesség nem egy olyan teher, amin túl kell lenni, az egy eszmei érték, ami tiszteletet követel, ki kell érdemelni. Persze ez csak az én véleményem…

Üdv.

Most már sokkal jobban vagyok! A testembe is visszatért az élet és már én is érzem. Azt is érzem, hogy a körülöttem lévők igénybe veszik a segítségemet, ez is azt jelzi, hogy jobban vagyok, és nagy örömmel tölt el, ha segíthetek.

Lakik egy testi fogyatékos srác a szomszédban. Ide hallani, ahogy bömbölteti a tuccogós zenéjét, pedig a másik oldalon lakik, de hát ez a panel szépsége. Teljesen tönkreteszi a saját kis rezgéseit, jól lehúzza magát energetikailag, de biztosan belső poklát próbálja így enyhíteni, szerencsére nem túl sűrűn teszi. Úgy látszik másra nem is figyel… kamaszkoromban produkáltam hasonlókat . Ezek a zenék csak az adrenalint növelik, legalább vmi latinosat hallgatna… Egyébként jól viselem, lehet egyszer megállítom majd egy szóra, de nem érzek dühöt.

Visszatérve előző gondolatomhoz, mindenkinek azt javaslom, hogy, ha bajban érzi magát ne szégyelljen segítséget kérni mástól, pláne ha egyedül nem tudja magát kihúzni belőle, biztosan megtalálja azt az embert, aki segíteni tud majd neki, illetve, akin keresztül meg kell tanulnia valamit. Lehet, hogy találkozik olyanokkal is, akik aztán nem maradnak kedves emlékek, de valamiért velük is találkozik, meg kell tanulnia valamilyen leckét, erről szól az ÉLET, mindenkié más és mindenki maga alakítja. Ha valaki nem bízik másokban, az valahol saját döntéseiben nem bízik, abban, hogy jól választ, hogy jól tudja megítélni az embereket, végül is ezt kell megtanulni, mert milyen egy életen keresztül félelemben élni, hogy átvernek, ez a félelem csoportosítja körénk azokat, akik tényleg átverhetnek, ha megnyílunk. Meg kell engednünk magunknak az ősbizalmat, ahonnan létünk elején elindultunk, mert tényleg van gondviselés, egy felsőbb erő, aki vigyáz ránk, csak ugye benne is meg kellene bízni, az a belső hang, amire jobban oda kellene figyelni. Csodálatos dolog bízni az életben, éltető erejében, gondoskodásában, mert mindenki megérdemli, hogy boldog legyen. Vannak a világon jó emberek, akik jót akarnak nekünk, akik szívesen segítenek a bajban, csak meg kell őket találni.

Én is végigjártam a bizalom útvesztőit, mivel a szüleim teljesen mást tanítottak, hitrendszerüknek megfelelően, sokszor sanyargattam, büntettem magam döntéseim miatt, de rá kellett jönnöm, hogy a számomra legjobb történt velem mindig. Ha nem tapasztalod meg a rosszat, nem tudod aztán értékelni a jót. Megbízok magamban, az emberekben és mostmár a megérzéseimre hagyatkozom.

Szép napot! Üdv.

Ezt kell mondogatni, hogy beprogramozzam a jobbulást.:) Ma kaptam még egy oldást a másik barátnőmtől, ez is nagyon kellett, mert még nem volt kerek egész, éreztem, hogy mást is helyre kell tenni. Aki oldott engem is valami hasonlón esett át csak kicsit másképp és szükségem volt rá, hogy átbeszéljük ezt. Vissza kell térnem az itt és mostba, a lelkem nagyon elrepült. Meghatároztam a rövidtávú terveimet és csak azzal kell foglalkoznom.  Egyenlőre pedig én úgy szeretek álmodozni, szárnyalni… Ezt most nem boncolgatnám jobban, ha eljön az ideje, majd akkor…

Anyukám már halálra aggódja magát, azt hiszi halálomon vagyok, olyan aranyosan aggódik, nem is akartam elmondani neki, h. beteg vagyok, a nővérem elkotyoghatta…

Már alig várom, hogy mozoghassak! Ez a sok itthonlét kicsit befordított, mennék már nyüzsögni, jövő héttől dolgozhatok ismét. Évek óta nem voltam ilyen beteg, gyerekkoromban viszont rendszeresen, volt időszak, h. hónapokat voltam otthon, fulladtam, marékszámra adták a gyógyszert, nem kívánom senkinek. Rendszeresen volt tüdőgyulladásom, légycsőhurutom. Többet nem akarok ilyet! Megtanultam ezzel is a leckéimet, mostmár nagyon lapoznék!

Igyekszem itthon is értelmesen tölteni az időt, relax zenét hallgatok, most Deva Premal a sztár, nagyon szépen mantrázik, meditáltam ametiszttel egy kicsit, olvasgatok, művelődök. Igazából most 3 megkezdett könyvem van, mikor melyiket van kedvem olvasni, az egyik Jung, a másik családállítás, a harmadik meg kozmikus szimbólumok témában, mindegyik a maga nemében nagyon jó könyv. Most Jungot olvasok, a személyiség fejlődéséről ír nagyon érdekes dolgokat. Elolvasom, aztán vizsgálódom, és mennyire igaza van sok mindenben,  a környezetemben és magamban is találok belőle. Nagyon ott kell lenni, ha olvasom, különben elsiklok a mondanivaló felett és elég tömören ír.

Hm… Szép napot! Üdv.

Bele kell törődnöm, hogy a testi gyógyulás nem tudja olyan gyorsan követni a lelkit. Pihennem kell…Tegnap ‘ficánkoltam’ kicsit és estére nagyon megfájdult a karom, nem is értettem…aztán kiteszteltem, hogy ez még a bal tüdőfélből jön… még nem gyógyult meg. Holnap-holnapután sem mehetek dolgozni, még szükségem van erre az időre, hát akkor pihenek. Ágyban fekszem, és érzem is, hogy kell.

Küldök mindenkinek egy nagy csokor szeretetet!!! Adjátok tovább! Mindenkinek szüksége van rá. Kívánom, hogy jól teljen a jövő hét . Nekem még sok munkám van az oldallal, de szépen, lassan alakul. A blogba szeretnék továbbra is rendszeresen beírni, ill. egy-két rovatot a honlapon is rendszeresen frissítek majd. Bízom benne, hogy sokan tudnak  majd feltöltődni soraimból

Ezzel a bloggal a célom az lenne, hogy mutassak egy lehetséges verziót a dolgok megoldására, a saját életemen keresztül, ezért írok őszintén azokról a dolgokról, amiket megoszthatok másokkal is, másrészt a kineziológiáról is több információt leírok. Úgy érzem nem lennék jó terapeuta attól, hogy tökéletesnek állítanám be magam, vagy, hogy én vagyok a teremtés koronája és már annyira tökéletes lettem, hogy semmire nincs szükségem, mindenkinek tudom a megoldást,  ide hozzám mindenki! Én is találkozom az élet buktatóival, de mindig a megoldásra és a tanulságra fókuszálok. Nekem is van bőven mit tanulnom és az én szemléletem is szubjektív az életről. Jóval többet tudok, mint egy átlagos ember és folyamatos önvizsgálattal igyekszem elengedni a magam állította akadályaimat. Van, hogy egyedül nem megy, segítség kell…és ez így van rendjén. Mindig tanulok valami újat, rövid idő alatt  tettem meg egy hosszú utat és nagyon sok dologra született megoldásom.  Hálás vagyok azoknak az igencsak nehezítő körülményeknek, amik aztán ide sodortak engem és végre igazán boldog lehetek Elégedett vagyok az életemmel. És végre kiélhetem a kreativitásom!

Kifilozofáltam magam. Szép napot! Szép hetet!

Üdv.

Hát eltelt egy kis idő, hogy nem írtam. hm… beteg voltam. Először a derékfájás, aztán mire jó lett volna, fájt a torkom, majd a tüdőgondozóban kiderült, hogy tüdőgyulladás, bakteriális így hát elkezdtem az antibiotikumot szedni.  Muszáj volt, mert legbelül tudtam, cseppnyi szándék sincs bennem a gyógyulásra, nem akarok tenni magamért ezért kellett a segítség, legalább, hogy elindítson. Gyorsan leegyeztettem egy időpontot oldásra, mert tudtam, hogy magamtól nem tudok kijönni, de csak pénteken ért rá a kineziológus így hát várni kellett és szenvedni….de valahogy elvoltam, nem is sajnáltam magam, besegítettem távkapcsolatban a kolléganőmnek, amit csak tudtam, de tegnapra, már az se nagyon ment, annyira gyenge voltam.

Este elújságoltam nővéremnek, hogy ez van, de majd jó lesz. Elnevettük a dolgot, minek siránkozni. Furcsa volt, hogy megkérte oldjam telefonon keresztül, sosem engedte meg eddig. Mondott egy barométert, felolvastam neki, átbeszéltük, azt is mit kellene változtatnia és éreztem, hogy most végre jobban akar lenni, amúgy tele van daccal. Kiteszteltem neki a Bachból a vadrózsát, ami rá nagyon találó is, és láss csodát, hosszú kihagyás után ma bejelentkeztek hozzá masszázsra, amit egyébként éreztem is. Hát ez az ő érdeme! Megengedte magának a változást

Ma én is voltam oldáson, kedves ismerősömnél, kiderült, hogy önromboló vagyok, és ok kora a születés. Megcsinálta rajtam a mellékvese túltengés korrekcióját és kiderült, hogy több gyümölcscukrot kell ennem. Császárral születtem, éreztem a feszültséget, be vagyok szorítva, anyu igazi mártírként szenvedett velem, hozta az ő anyjától, hát felvettem ezt én is és most épp tüdőgyulladással romboltam magam. Hát mit volt mit tenni, újra meg kellett születni. Kellett segítség, akire anyu is hallgat, így hát három angyal becipelte egy nagy fadézsába, és így vízben születhettem meg immár gyorsan és problémamentesen. Kicsit mókás volt a koreográfia, de nekem nagyon tetszett. Azóta köszönöm szuperül érzem magam! Úgy érzem meg tudnék mozgatni egy hegyet is! Gyógyulok és nagyon boldog vagyok, mindennek örülök!

Cserébe én is oldottam, hasonló dolog okát kerestük, mint a nővéremnél, és nagyon szépen sikerült oldani. Erről bővebben nem beszélnék, mivel nem kaptam beleegyezést és a titok kötelez. Kíváncsi vagyok az eredményre

Szép estét! üdv.

Ma meglátogattuk a szüleimet Öttevényben, ellenőriztem, hogy apu hogy áll az általam elrendelt diétával, és örülök, hogy jobban van és még az olajivást is túlélte, ami elég kemény. Mutattam nekik pár jógagyakorlatot felbuzdulva de már reggel kis derékfájással ébredtem jobb oldalon (munka oldal) és a jógamutogatás ne tett jót neki, itthon ár úgy jöttem be, mint egy lumbágós öregember, kicsit vicces volt. Gondoltam, hogy lehet nem megyek reggel dolgozni, de hát ki kell próbálni mindent amit tudok. Kineziológus vagyok, magamat oldani nem tudom, de más is van a tarsolyomban.

Ott vannak a csontkovács fogások, nem mindet tudom, de a deréktájékiakat mindketten ismerjük így hát a férjecském elkezdte, csupán 3 csigolyám roppant a helyére, kicsit jobb is lett, de aztán megint fájt. Na akkor lehet nem olyan becsípődés, mint amilyenre gondoltam. Voltak még nyújtások. Zuhany után megmasszírozott, ami sokat enyhített hirtelen, de a fájdalomból visszajött azért. Aztán gondoltam ott van még az EFT, 3 féleképpen megfogalmazva ez is szépen enyhített azért még valamennyire fáj, de legalább már nem akadályoz a mozgásban. Kíváncsi vagyok, hogy reggelre milyen lesz, mert ilyen derékkal még tudok dolgozni.

Elgondolkodtam, hogy miért is van ez, meg is mosolyogtam, de majd pontosabban kiderül, ha oldatom magam a barátnőmmel. Lehet, hogy nem akartam dolgozni? A tudatalatti útjai nagyon kanyargósak. Nem tudom hiteltelen lenne-e, ha beteget jelentenék mint terapeuta? Lehet… Az a lényeg, hogy a helyzethez képest minden tőlem telhetőt megtettem a gyógyulásért, így ha reggelre visszaáll a fájás, hát az azt jelenti pihennem kell. Végül is a munkám nagy részét itthonról is meg tudom csinálni.