Bach képe az emberről
Négy igazságot tartott fontosnak:
1. “Az embernek Lelke van és ez igazi önmaga , hatalmas, isteni lény, minden dolgok teremtőjének gyermeke, amelynek a test- a Lélek földi temploma- csupán gyenge tükörképe. Lelkünk, a bennünk és körülöttünk lakó Istenség, megszabja életünket, ahogyan neki tetszik; vezet, védelmez és bátorít minket, amennyire engedjük, éberen és jóakaratúan mindig arra törekszik, hogy jobbulásunkra vezessen bennünket. Magasabb rendű Énünk, mint a Mindenható sziklája, legyőzhetetlen és hallhatatlan”
2. Azért vagyunk e világon, hogy tapasztalatokat szerezzünk, egyre jobban kiteljesedjünk, elengedjük a rosszat. A Lélek mindig tudja mely körülmények a megfelelőek, hogy minket előrébb vigyenek ezen az úton.
3. Jelenlegi életünk csak egy szakasz fejlődésünk folyamán, egy nap az iskolából, majd hazamegyünk és összegezzük a tanultakat, és másnap tanulunk valami újat. Testünk csupán mulandó burok.
4. Amíg, az amit csinálunk, ahol vagyunk, harmóniában van életutunkkal, addig jól vagyunk. Ha letérünk a nekünk kiszabott útról, konfliktus keletkezik, a betegség, boldogtalanság gyökere. Minden, ami elénk kerül az életben “legyen magasztos vagy alacsony, a továbblépésünkhöz legszükségesebb feladatokat és tapasztalatokat hozza meg számunkra, s a lehető legjobb feltételeket teremti meg.”
“Minden dolgok teremtője a szeretet, és minden , amit ismerünk, végtelen formagazdagságában e szeretet megnyilvánulása – legyen szó bolygóról, egy kavicsról, csillagról, vagy harmatcseppről, emberről, vagy az élet legalacsonyabb rendű formájáról.”
